Hervai Katalin hét szentségről szóló kiállítása

Május 3-án, a szentmise után Hervai Katalin őszintén, személyes tapasztalatait, emlékeit felidézve megnyitotta a hét szentségről szóló kiállítását, bemutatva, hogy mit élt meg egy-egy szentség felvételekor.

És a padban ülve, a képeit nézve az az érzés lehetett bennünk, mintha a képek megállított pillanatok lennének.

Finom vonalak, szinte áttetsző alakok. Mintha nem is papírra készültek volna, hanem valahonnan belülről emelkedtek volna ki. Olyanok, mint egy emlék, amit nem lehet pontosan felidézni – csak érezni. És talán éppen ez történik itt. Mert ezek a képei nem kívülről szólnak a hitről. Egy megtett és átélt út tapasztalataiból, emlékeiből születtek. Egy hosszú, kereső, néha bizonytalan, mégis őszinte útról. Egy olyan ember útjáról, akiben a hit gyerekkorától ott volt – csendesen, szinte észrevétlenül. A templomok nyugalma, a nagyszülők hite… valami, ami mindig hívta. De az igazi „igen” csak később érkezett meg. Katica néni 41 évesen tért meg, ekkortól vált hite személyessé és élővé. Ahogyan fogalmazott: "a szentségek többé nem fogalmak voltak, hanem találkozások. Nem kívülről tanult formák, hanem belülről átélt valóságok."

Ezért ilyen különös és személyes ez a kiállítás. Itt nemcsak képeket látunk, hanem egy folyamatot. Egy belső átalakulást. Annak a csendes pillanatnak a lenyomatát, amikor az ember végre kimondja: igen. Hervai Katica néni ezen alkotása erről a belső átalakulásról tesz tanúságot.

Fotók:  Kotró-Kosztándi László