Keresztelő János az utolsó próféta. A zsidóság adventjének, Megváltó-várásának utolsó nagy képviselője. Az Isten arra rendelte, hogy a zsidóságot felkészítse a Megváltó befogadására.
Legnagyobb tettét abban kell látnunk, hogy a bűnbánatot hirdette és hangsúlyozta.
Hallgatóival azt kívánta megértetni, hogy ne evilági szabadítót lássanak a Megváltóban, hanem azt, Aki képes megbocsátást hozni.
Aki megtisztítja Isten előtt a népet bűneitől, mire Isten megint a régi szeretettel hajol le hozzá és elárasztja a javak bőségével, mint egykor az ősidőkben.
A legelső, mindennek feltétele az őszinte bűnbánat, a megtérés.
Szavaiban fenyegetés is van: ha a megtérés nem következik be, úgy a Megváltó csakis Isten haragját hozhatja...
Óriási sikereket könyvelhetett el. Még ha van is benne túlzás, akkor is meghökkentő az, amit Szt. Márk ír: „Kivonult hozzá egész Júdea és Jeruzsálem minden lakója.” (Mk 1,5)
Nagyon népszerű lehetett. A jelek azt mutatják, hogy Jézus sosem rendelkezett akkora tekintéllyel, mint Keresztelő János, sosem bírta annyira a zsidóság osztatlan rokonszenvét, mint előfutára. Aszketikus egyénisége imponált. A nép és vezetői életmódja miatt is nagyon becsülték. Tetszett nekik, hogy „János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, sáskával meg vadmézzel élt.” (Mk 1,6) Prófétának tartották, minthogy az is volt. Sőt még a prófétánál is nagyobb volt. Még Heródes király, a kisdedölő unokája is tartott tőle. Félt Jánostól. „Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte.” (Mk 6,20) Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy félreállítsa az útból, amikor kellemetlenné vált számára.
Keresztelő János prédikációi nagy szolgálatot tettek Jézusnak. Elősegítették, hogy a figyelem Jézus felé terelődjék. Érdeklődést támasztott Jézus iránt. Szavai sok esetben már feltörték az ugart. A talaj alkalmassá vált Jézus igéinek befogadására. Érdemei elévülhetetlenek. Nem titkolhatjuk azonban, hogy olykor – persze akarata ellenére – János akadályt is jelentett Jézus számára. A nép vezetői kijátszottak Jézus ellen. Még János tanítványai is fennakadtak azon, hogy Jézus nem úgy él, mint mesterük, tanítványai sem böjtölnek. (vö.: Mt 9,14)
János tanítványainak egy része mindvégig makacsul ragaszkodott mesterük tanításához. Nem voltak hajlandók Jézushoz pártolni annak ellenére sem, hogy Keresztelő János maga szólította fel őket erre. A Jordán partján hívei karéjában ünnepélyesen Messiásnak vallja Jézust, magáról meg kijelenti: „Nem vagyok a Messiás.” (Jn 1,20) Még fogságából is, nem sokkal halála előtt elküldi embereit Jézushoz, hogy szóra bírják és most már ő adjon számot előttük messiási küldetéséről.
Keresztelő János kivételes egyénisége és lelki nagysága előtt fejet kell hajtani minden kor keresztényének. „Bizony mondom nektek, nem született nagyobb az asszonyok gyermekei közt Keresztelő Jánosnál.” (Mt 11,11)