Október 13-án a legkisebbek verseikkel, előadásukkal és énekükkel köszöntötték a nagyszülőket és az időseket.
A gyerekszentmisén két fontos dologra figyeltünk elsőként, hogy megvizsgálom miért hálás a szívem vagy miért szomorú. A második mindig van, amiből adnom másoknak, s ezt megteszem.
Jézus is erre figyelmeztette az ifjút, hogy oké betartotta a szabályokat, már gyerekkora óta, de valami hiányzott belőle, túlságosan ragaszkodott a földiekhez s a lelke, a szíve emiatt nem tudott önzetlen, hálás lenni az egyszerű dolgok miatt. Sokszor érezzük mi is ezt, hogy az életünkben az anyagi, egészségi egzisztenciánk rendben van s mégis valami hiányzik, nem vagyunk boldogok. Éppen emiatt fontos beépítenünk az életünkbe e két életszabályt, útmutatót
Kedves gyerekek! Minden este nézzétek meg a napotokat: miért és kikért mondok köszönetet a Jóistennek… Mindig van, amiből adnunk éspedig az IDŐ a legkülönlegesebb ajándékunk. Az a különleges benne, hogy rajtunk múlik, mivel töltjük meg! Annyi edzésre, foglalkozásra jártok, amelyek jók, de ne az egymással töltött idő rovására menjen. Időt kell adnunk egymásnak, szülő a gyermeknek, a nagyszülő az unokájának, hitves a hitvesnek, meg kell élni, hogy mennyire gyönyörű az együtt töltött idő. Vigyázzunk, hogy a gyerekek, a szülők és nagyszülők, netán dédszülők ne csak egy évben két alkalommal karácsonykor és húsvétkor találkozzanak, hanem minél több alkalommal keressük fel az idős családtagjainkat, beszélgessünk velük a múltról, a jelenről, végezzünk közös tevékenységeket, hogy az idősek feltarisznyáljanak bennünket életbölcsességgel.
Kedves idősek és nagyszülők! Reménnyel tekintsetek a jövő felé, amelyet az Úr ad számotokra, ugyanis feladatotok van: őrizni és átadni a jövő generációjának a hitet és a lelki értékeket. Foglaljátok imáitokba unokáitokat, gyermekeiteket, mert szükségük van imáitokra, amelyek meghallgatásra találnak a mennyben.
Commenti